oldal_banner

Forgó zsalu nyomatékának kiszámítása

1. rész. Alapvető nyomatéklogika

1. Miért kell kiszámítanunk a nyomatékot?

Mielőtt forgó lengéscsillapítót választanánk, először is tudnunk kell, hogy körülbelül mekkora nyomatékra van szükség az alkalmazáshoz.

A forgó lengéscsillapítók nagyon különböző nyomatéktartományokban kaphatók. Némelyiket nagyon kis terhelésekhez tervezték, míg másokat sokkal nagyobb mechanizmusokhoz szánnak.

Tehát a nyomatékszámítás fő célja a vizsgálandó hozzávetőleges nyomatéktartomány meghatározása.

Például, ha a számított szükséges nyomaték körülbelül 2 N·m, akkor a 2 N·m tartományba eső lengéscsillapítókat kell vizsgálnunk a 0,2 N·m vagy 10 N·m névleges nyomatékú termékek helyett.

Ebben a szakaszban csak a nyomatéktartományt szűkítjük. A pontos lengéscsillapító modellt később határozzuk meg.

2. A nyomaték alapelve

Az alapvető kapcsolat a következő:

Nyomaték = Erő × Távolság

Egyszerűen fogalmazva, a nyomaték két dologtól függ:

Mekkora az erő?

és

Milyen messze van ez az erő a forgásponttól?

A libikóka egy egyszerű módja ennek megértésének.

Alapvető nyomatékelv

Képzelj el két embert, akik egy libikóka két oldalán ülnek.

A libikóka középpontja a forgópont.

Minden egyes ember súlya erőt hoz létre.

Az egyes személyek és a középső forgáspont közötti távolság a távolság.

Ha két embernek azonos a súlya, de az egyik távolabb ül a középponttól, akkor az a személy nagyobb nyomatékot termel.

Ha az egyik személy nehezebb, de közelebb ül a középponthoz, a két oldal akkor is egyensúlyban lehet.

Ugyanez az elv vonatkozik a fedélre is.

A nehezebb fedél általában nagyobb nyomatékot eredményez.

De még azonos súly mellett is, egy olyan fedél, amelynek súlypontja távolabb van a forgásponttól, nagyobb nyomatékot fog termelni.

Tehát a forgó lengéscsillapító nyomatékának kiszámításakor mindig két alapvető kérdésre próbálunk választ adni:

Mi az erő?

Mekkora a tényleges távolság az erőtől a forgáspontig?

Az alábbi számítási módszerek egyszerűen e két érték megtalálásának különböző módjai.

3. Melyik pozíciót kell használni a számításhoz?

A nyomaték kiszámítása előtt azt is tudnunk kell, hogy a termék melyik pozícióját számítjuk ki.

Egy egyszerű, gravitáció hatására forgó fedél esetében a nyomaték a fedél mozgásával változik.

Amikor a fedél közel függőleges helyzetben van, a gravitációnak viszonylag csekély forgatóhatása van a forgáspont körül.

Ahogy a fedél vízszintes helyzetbe kerül, a gravitáció forgáspont körüli hatótávolsága növekszik, így a nyomaték is növekszik.

Vízszintes helyzet közelében a gravitációs nyomaték általában a maximális.

Tehát egy egyszerű gravitációval működtetett fedél esetében általában a vízszintes vagy közel vízszintes helyzetet használják a kezdeti lengéscsillapító kiválasztásához szükséges maximális vagy referencianyomaték becsléséhez.

Ez nem jelenti azt, hogy a nyomaték a mozgás során végig változatlan marad.

Csak egy hasznos maximumot vagy referenciaértéket ad meg.

Az, hogy a nyomaték hogyan változik a teljes mozgás során, egy külön kérdés, amelyet a ... részben tárgyalunk.Nyomatékgörbe illesztés.

 

2. rész. Gyakori nyomatékszámítási módszerek

Egy egyszerű, gravitáció által hajtott forgó termék esetében két gyakori módja van a nyomatékszámításban használt erő meghatározásának.

A különbség egyszerű:

Az 1. módszer közvetlenül méri az erőt.

A 2. módszer a termék súlyából számítja ki az erőt.

Mindkét módszer ugyanazon az elven alapul:

Nyomaték = Erő × Távolság

1. 1. módszer: Számítás az emelőerőből

Ha az emelőerő közvetlenül mérhető, a nyomaték a következőképpen számítható ki:

Nyomaték = Emelőerő × Távolság a forgásponttól

Itt az emelőerő az az erő, amely ahhoz szükséges, hogy a terméket a mérési ponton lassan megtámasztsuk vagy felemeljük.

A távolság a forgáspont és az erő mérésének pontja közötti távolság.

Például tegyük fel, hogy egy fedelet közel vízszintes helyzetbe helyezünk.

A fedél végén mért emelőerő:

2 É

A forgáspont és a mérési pont közötti távolság:

0,5 méter

Majd:

Nyomaték = 2 N × 0,5 m

Nyomaték = 1 Nm

Számítsa ki az emelőerőből

A lényeg az, hogy az erőt lassan kell mérni.

Ha a fedelet gyorsan mozgatják, a gyorsulás és a tehetetlenség befolyásolhatja a leolvasott értéket.

A cél itt a mechanizmus által létrehozott nyomaték becslése, nem pedig a gyorsításához szükséges erő.

Tehát ez a módszer egyszerűen így értelmezhető:

Mérd meg az erőt, mérd meg a távolságot, és számítsd ki a nyomatékot.

2. 2. módszer: Számítás a termék súlya és súlypontja alapján

Ha a termék súlya és súlypontja ismert, a nyomaték az emelőerő közvetlen mérése nélkül is kiszámítható.

Először a termék tömegét gravitációs erővé alakítják.

Ezután ezt az erőt megszorozzuk a forgáspont és a súlypont közötti távolsággal.

Egy egyszerű vízszintes fedélhez:

Nyomaték = m × g × L

ahol:

m = termék tömege
g = gravitációs gyorsulás
L = a forgáspont és a súlypont közötti távolság

Például tegyük fel, hogy:

Termék tömege = 2 kg

A forgáspont és a súlypont közötti távolság = 0,2 m

A gravitációs erő nagyjából:

2 × 9,81 = 19,62 N

Így:

Nyomaték = 19,62 × 0,2

Nyomaték ≈ 3,92 Nm

A lényeg itt a súlypont.

Számítsa ki a termék súlya és súlypontja alapján

A súlypont az a pont, ahol a termék súlya kifejtődik. Helyzete a termék alakjától és súlyeloszlásától függ.

Egy egyszerű, szabályos alakú és egyenletes súlyeloszlású termék esetében a súlypont általában a geometriai középpontjához közel helyezkedik el.

Egy összetettebb, szabálytalan alakú vagy egyenetlen súlyeloszlású termék esetében a súlypont a nehezebb oldal felé tolódhat el. Ebben az esetben CAD-adatok vagy a tényleges termékmérések használhatók a helyzet meghatározásához.

A nyomaték kiszámításánál használt távolság ezért nem automatikusan a fedél teljes hossza.

Ez a távolság a forgásponttól a súlypontig.

Tehát a 2. módszer egyszerűen így értelmezhető:

Számítsd ki a gravitációs erőt, keresd meg, hol hat az erő, mérd meg a távolságot a forgásponttól az adott pontig, majd számítsd ki a nyomatékot.

Az 1. és a 2. módszer tehát nem két különböző fizikai elven alapul.

Ez egyszerűen két különböző módja az ugyanabban a nyomatékszámításban használt erő megszerzésének.

 

3. rész. Nyomatékszámítás bonyolultabb mechanizmusokhoz

A fenti két módszer jól működik egyszerű termékek esetében, amelyek gravitáció hatására egy forgáspont körül forognak.

De sok forgózsalu-alkalmazás nem ilyen egyszerű.

Néhány termék egyenes vonalban mozog.

Néhányan fogaskerekeket használnak a termék és a lengéscsillapító között.

Másokat rugók vagy egyszerre több erő hajt.

Ugyanaz az alapvető nyomatékelv továbbra is érvényes, de alaposabban meg kell vizsgálnunk, hogyan kerül át az erő a forgó lengéscsillapítóra.

1. Nyomatékszámítás lineáris mozgáshoz fogasléces hajtás esetén

A forgó zsalu egyenes vonalban mozgó terméket is képes szabályozni.

Egy gyakori mechanizmus a következő:

Lineáris mozgás → Fogasléc → Fogaskerék → Forgó lengéscsillapító

Nyomatékszámítás lineáris mozgáshoz fogasléces mechanizmussal

Maga a termék lineárisan mozog, de a fogasléc forgatja a fogaskereket, a fogaskerék pedig a lengéscsillapítót.

Ebben az esetben a lineáris erőt forgatónyomatékká kell alakítani.

Az alapvető kapcsolat a következő:

Nyomaték = Lineáris erő × Fogaskerék sugara

Például, ha egy teher a saját súlya alatt függőlegesen lefelé mozog, a hajtóerő a következőképpen becsülhető meg:

F = m × g

Majd:

Nyomaték = m × g × r

ahol r a fogaskerék effektív sugara.

Ismétlem, az alapelv nem változott.

Még mindig az:

Erő × Távolság

A különbség az, hogy a releváns távolság most a fogaskerék sugara, nem pedig a fedél forgáspontjának és a súlypontjának távolsága.

2. Hogyan befolyásolja az áttétel a lengéscsillapító nyomatékát

Előfordul, hogy a forgó csillapító nincs közvetlenül a termék forgópontjára felszerelve.

Ehelyett a mozgást fogaskerekek továbbítják.

Például:

Termék Tengely → Fogaskerék → Lengéscsillapító Fogaskerék → Forgólengéscsillapító

Ebben az esetben:

A termékoldali nyomaték nem feltétlenül egyenlő a csillapítóoldali nyomatékkal.

Az áttétel megváltoztatja a lengéscsillapító által érzékelt nyomatékot.

Például egy nagyobb fogaskerék a termékoldalon, amely egy kisebb fogaskereket hajt a csillapítón, gyorsabbá teheti a csillapító forgását, miközben csökkenti a csillapító tengelyénél szükséges nyomatékot.

Ez lehetővé teszi, hogy egy kisebb nyomatékú csillapító nagyobb termékoldali nyomatékú mechanizmust vezéreljen.

Van azonban egy másik hatás is:

Az áttétel változtatása a lengéscsillapító forgási sebességét is megváltoztatja.

Ez azért fontos, mert a forgó lengéscsillapító nyomatékát a forgási sebesség is befolyásolja.

Tehát fogaskerekek használatakor mind a nyomatékviszonyt, mind a sebességviszonyt figyelembe kell venni.

3. Rugós és kombinált mechanizmusok

Nem minden terméket csak a gravitáció hajt.

Néhány terméket rugó nyit vagy hoz vissza.

Másokat a következők érinthetnek:

gravitáció + rugóerő

Rugós és kombinált mechanizmusok

vagy kapcsolatok és más mechanizmusok révén.

Ezekben az esetekben a szokásos gravitációs fedél számítás nem használható egyszerűen a tényleges hajtóerő ellenőrzése nélkül.

Például egy rugó erős erőt fejthet ki a mozgás elején, majd gyengébb erőt később, amikor felengedik.

A gravitáció az egyik pozícióban segítheti a mozgást, míg egy másikban akadályozhatja azt.

Tehát az igazi kérdés a következővé válik:

Milyen erők hajtják a terméket az egyes pozíciókban, és hogyan adódnak át ezek az erők a lengéscsillapítóra?

Ezeknél a mechanizmusoknál a maximális nyomaték nem feltétlenül fordul elő vízszintes helyzetben.

Figyelembe kell venni a tényleges erőhatást és az átviteli viszonyt.

 

4. rész. A számított nyomaték használata

Mit jelent valójában a számított nyomaték?

Tegyük fel, hogy a számítás a következőt adja:

Maximális / Referencianyomaték ≈ 2 N·m

Most már tudjuk a hozzávetőleges nyomatéktartományt, amelyet meg kell vizsgálnunk.

De ez még mindig nem mondja meg pontosan, hogy melyik forgózsámolyt válasszuk.

A 2 N·m tartomány körül sok forgó lengéscsillapító lehet.

Különböző típusokba tartozhatnak, például tárcsás lengéscsillapítók, lapátos lengéscsillapítók, fogaskerék-lengéscsillapítók vagy hordólengéscsillapítók. Még ugyanazon lengéscsillapító-sorozaton belül is többféle nyomatékérték és modell állhat rendelkezésre.

A következő lépés ezen jelöltek szűrése olyan alapvető követelmények alapján, mint a csillapítás iránya, az, hogy egyirányú vagy kétirányú csillapításra van-e szükség, valamint a működési szög.

Még miután ezeket a követelményeket megerősítették, továbbra is több megfelelő csillapító is lehet.

Bizonyos esetekben a csillapító megfelelhet a szükséges nyomatéknak, csillapítási iránynak és működési szögnek, de a termék tényleges mozgása a beszerelés után még mindig nem kielégítő.

Miért?

Mivel egyetlen maximális nyomatékérték csak a referenciaponton mért nyomatékszintet mutatja meg. Nem írja le, hogy mi történik a teljes mozgás során.

A termék nyomatéka a pozíciótól függően változhat.

A lengéscsillapító nyomatéka a forgási sebességgel és a hőmérséklettel is változhat.

Ezért a következő lépés a nyomatékgörbe illesztésének vizsgálata, és annak megértése, hogy a termék gravitációs hatásgörbéje és a lengéscsillapító csillapítási nyomatékgörbéje jól együttműködik-e a mozgás során.

Tehát a nyomatékszámítás segít megtalálni a megfelelő nyomatéktartományt, de ez csak egy lépés a forgó zsalugáterek kiválasztásában.