Ahogy korábban említettük, a forgó lengéscsillapító úgy működik, hogy ellenállást biztosít a mozgással szemben, segítve a termék mozgásának lassítását és szabályozását.
Ennek az ellenállásnak a nagysága nagyon fontos. Forgó lengéscsillapító esetén ezt a forgási ellenállást csillapító nyomatékként fejezzük ki.
Tartalomjegyzék
1. rész. Alapvető nyomatéklogika
1. Miért kell kiszámítanunk a nyomatékot?
3. Melyik pozíciót kell használni a számításhoz?
2. rész. Gyakori nyomatékszámítási módszerek
1. 1. módszer: Számítás az emelőerőből
2. 2. módszer: Számítás a termék súlya és súlypontja alapján
3. rész. Nyomatékszámítás bonyolultabb mechanizmusokhoz
1. Nyomatékszámítás lineáris mozgáshoz fogasléces hajtás esetén
2. Hogyan befolyásolja az áttétel a lengéscsillapító nyomatékát
3. Rugós és kombinált mechanizmusok
1. rész. Alapvető nyomatéklogika
1. Miért kell kiszámítanunk a nyomatékot?
Mielőtt forgó lengéscsillapítót választanánk, először is tudnunk kell, hogy körülbelül mekkora nyomatékra van szükség az alkalmazáshoz.
A forgó lengéscsillapítók nagyon különböző nyomatéktartományokban kaphatók. Némelyiket nagyon kis terhelésekhez tervezték, míg másokat sokkal nagyobb mechanizmusokhoz szánnak.
Tehát a nyomatékszámítás fő célja a vizsgálandó hozzávetőleges nyomatéktartomány meghatározása.
Például, ha a számított szükséges nyomaték körülbelül 2 N·m, akkor a 2 N·m tartományba eső lengéscsillapítókat kell vizsgálnunk a 0,2 N·m vagy 10 N·m névleges nyomatékú termékek helyett.
Ebben a szakaszban csak a nyomatéktartományt szűkítjük. A pontos lengéscsillapító modellt később határozzuk meg.
2. A nyomaték alapelve
Az alapvető kapcsolat a következő:
Nyomaték = Erő × Távolság
Egyszerűen fogalmazva, a nyomaték két dologtól függ:
Mekkora az erő?
és
Milyen messze van ez az erő a forgásponttól?
A libikóka egy egyszerű módja ennek megértésének.
Képzelj el két embert, akik egy libikóka két oldalán ülnek.
A libikóka középpontja a forgópont.
Minden egyes ember súlya erőt hoz létre.
Az egyes személyek és a középső forgáspont közötti távolság a távolság.
Ha két embernek azonos a súlya, de az egyik távolabb ül a középponttól, akkor az a személy nagyobb nyomatékot termel.
Ha az egyik személy nehezebb, de közelebb ül a középponthoz, a két oldal akkor is egyensúlyban lehet.
Ugyanez az elv vonatkozik a fedélre is.
A nehezebb fedél általában nagyobb nyomatékot eredményez.
De még azonos súly mellett is, egy olyan fedél, amelynek súlypontja távolabb van a forgásponttól, nagyobb nyomatékot fog termelni.
Tehát a forgó lengéscsillapító nyomatékának kiszámításakor mindig két alapvető kérdésre próbálunk választ adni:
Mi az erő?
Mekkora a tényleges távolság az erőtől a forgáspontig?
Az alábbi számítási módszerek egyszerűen e két érték megtalálásának különböző módjai.
3. Melyik pozíciót kell használni a számításhoz?
A nyomaték kiszámítása előtt azt is tudnunk kell, hogy a termék melyik pozícióját számítjuk ki.
Egy egyszerű, gravitáció hatására forgó fedél esetében a nyomaték a fedél mozgásával változik.
Amikor a fedél közel függőleges helyzetben van, a gravitációnak viszonylag csekély forgatóhatása van a forgáspont körül.
Ahogy a fedél vízszintes helyzetbe kerül, a gravitáció forgáspont körüli hatótávolsága növekszik, így a nyomaték is növekszik.
Vízszintes helyzet közelében a gravitációs nyomaték általában a maximális.
Tehát egy egyszerű gravitációval működtetett fedél esetében általában a vízszintes vagy közel vízszintes helyzetet használják a kezdeti lengéscsillapító kiválasztásához szükséges maximális vagy referencianyomaték becsléséhez.
Ez nem jelenti azt, hogy a nyomaték a mozgás során végig változatlan marad.
Csak egy hasznos maximumot vagy referenciaértéket ad meg.
Az, hogy a nyomaték hogyan változik a teljes mozgás során, egy külön kérdés, amelyet a ... részben tárgyalunk.Nyomatékgörbe illesztés.
2. rész. Gyakori nyomatékszámítási módszerek
Egy egyszerű, gravitáció által hajtott forgó termék esetében két gyakori módja van a nyomatékszámításban használt erő meghatározásának.
A különbség egyszerű:
Az 1. módszer közvetlenül méri az erőt.
A 2. módszer a termék súlyából számítja ki az erőt.
Mindkét módszer ugyanazon az elven alapul:
Nyomaték = Erő × Távolság
1. 1. módszer: Számítás az emelőerőből
Ha az emelőerő közvetlenül mérhető, a nyomaték a következőképpen számítható ki:
Nyomaték = Emelőerő × Távolság a forgásponttól
Itt az emelőerő az az erő, amely ahhoz szükséges, hogy a terméket a mérési ponton lassan megtámasztsuk vagy felemeljük.
A távolság a forgáspont és az erő mérésének pontja közötti távolság.
Például tegyük fel, hogy egy fedelet közel vízszintes helyzetbe helyezünk.
A fedél végén mért emelőerő:
2 É
A forgáspont és a mérési pont közötti távolság:
0,5 méter
Majd:
Nyomaték = 2 N × 0,5 m
Nyomaték = 1 Nm
A lényeg az, hogy az erőt lassan kell mérni.
Ha a fedelet gyorsan mozgatják, a gyorsulás és a tehetetlenség befolyásolhatja a leolvasott értéket.
A cél itt a mechanizmus által létrehozott nyomaték becslése, nem pedig a gyorsításához szükséges erő.
Tehát ez a módszer egyszerűen így értelmezhető:
Mérd meg az erőt, mérd meg a távolságot, és számítsd ki a nyomatékot.
2. 2. módszer: Számítás a termék súlya és súlypontja alapján
Ha a termék súlya és súlypontja ismert, a nyomaték az emelőerő közvetlen mérése nélkül is kiszámítható.
Először a termék tömegét gravitációs erővé alakítják.
Ezután ezt az erőt megszorozzuk a forgáspont és a súlypont közötti távolsággal.
Egy egyszerű vízszintes fedélhez:
Nyomaték = m × g × L
ahol:
m = termék tömege
g = gravitációs gyorsulás
L = a forgáspont és a súlypont közötti távolság
Például tegyük fel, hogy:
Termék tömege = 2 kg
A forgáspont és a súlypont közötti távolság = 0,2 m
A gravitációs erő nagyjából:
2 × 9,81 = 19,62 N
Így:
Nyomaték = 19,62 × 0,2
Nyomaték ≈ 3,92 Nm
A lényeg itt a súlypont.
A súlypont az a pont, ahol a termék súlya kifejtődik. Helyzete a termék alakjától és súlyeloszlásától függ.
Egy egyszerű, szabályos alakú és egyenletes súlyeloszlású termék esetében a súlypont általában a geometriai középpontjához közel helyezkedik el.
Egy összetettebb, szabálytalan alakú vagy egyenetlen súlyeloszlású termék esetében a súlypont a nehezebb oldal felé tolódhat el. Ebben az esetben CAD-adatok vagy a tényleges termékmérések használhatók a helyzet meghatározásához.
A nyomaték kiszámításánál használt távolság ezért nem automatikusan a fedél teljes hossza.
Ez a távolság a forgásponttól a súlypontig.
Tehát a 2. módszer egyszerűen így értelmezhető:
Számítsd ki a gravitációs erőt, keresd meg, hol hat az erő, mérd meg a távolságot a forgásponttól az adott pontig, majd számítsd ki a nyomatékot.
Az 1. és a 2. módszer tehát nem két különböző fizikai elven alapul.
Ez egyszerűen két különböző módja az ugyanabban a nyomatékszámításban használt erő megszerzésének.
3. rész. Nyomatékszámítás bonyolultabb mechanizmusokhoz
A fenti két módszer jól működik egyszerű termékek esetében, amelyek gravitáció hatására egy forgáspont körül forognak.
De sok forgózsalu-alkalmazás nem ilyen egyszerű.
Néhány termék egyenes vonalban mozog.
Néhányan fogaskerekeket használnak a termék és a lengéscsillapító között.
Másokat rugók vagy egyszerre több erő hajt.
Ugyanaz az alapvető nyomatékelv továbbra is érvényes, de alaposabban meg kell vizsgálnunk, hogyan kerül át az erő a forgó lengéscsillapítóra.
1. Nyomatékszámítás lineáris mozgáshoz fogasléces hajtás esetén
A forgó zsalu egyenes vonalban mozgó terméket is képes szabályozni.
Egy gyakori mechanizmus a következő:
Lineáris mozgás → Fogasléc → Fogaskerék → Forgó lengéscsillapító
Maga a termék lineárisan mozog, de a fogasléc forgatja a fogaskereket, a fogaskerék pedig a lengéscsillapítót.
Ebben az esetben a lineáris erőt forgatónyomatékká kell alakítani.
Az alapvető kapcsolat a következő:
Nyomaték = Lineáris erő × Fogaskerék sugara
Például, ha egy teher a saját súlya alatt függőlegesen lefelé mozog, a hajtóerő a következőképpen becsülhető meg:
F = m × g
Majd:
Nyomaték = m × g × r
ahol r a fogaskerék effektív sugara.
Ismétlem, az alapelv nem változott.
Még mindig az:
Erő × Távolság
A különbség az, hogy a releváns távolság most a fogaskerék sugara, nem pedig a fedél forgáspontjának és a súlypontjának távolsága.
2. Hogyan befolyásolja az áttétel a lengéscsillapító nyomatékát
Előfordul, hogy a forgó csillapító nincs közvetlenül a termék forgópontjára felszerelve.
Ehelyett a mozgást fogaskerekek továbbítják.
Például:
Termék Tengely → Fogaskerék → Lengéscsillapító Fogaskerék → Forgólengéscsillapító
Ebben az esetben:
A termékoldali nyomaték nem feltétlenül egyenlő a csillapítóoldali nyomatékkal.
Az áttétel megváltoztatja a lengéscsillapító által érzékelt nyomatékot.
Például egy nagyobb fogaskerék a termékoldalon, amely egy kisebb fogaskereket hajt a csillapítón, gyorsabbá teheti a csillapító forgását, miközben csökkenti a csillapító tengelyénél szükséges nyomatékot.
Ez lehetővé teszi, hogy egy kisebb nyomatékú csillapító nagyobb termékoldali nyomatékú mechanizmust vezéreljen.
Van azonban egy másik hatás is:
Az áttétel változtatása a lengéscsillapító forgási sebességét is megváltoztatja.
Ez azért fontos, mert a forgó lengéscsillapító nyomatékát a forgási sebesség is befolyásolja.
Tehát fogaskerekek használatakor mind a nyomatékviszonyt, mind a sebességviszonyt figyelembe kell venni.
3. Rugós és kombinált mechanizmusok
Nem minden terméket csak a gravitáció hajt.
Néhány terméket rugó nyit vagy hoz vissza.
Másokat a következők érinthetnek:
gravitáció + rugóerő
vagy kapcsolatok és más mechanizmusok révén.
Ezekben az esetekben a szokásos gravitációs fedél számítás nem használható egyszerűen a tényleges hajtóerő ellenőrzése nélkül.
Például egy rugó erős erőt fejthet ki a mozgás elején, majd gyengébb erőt később, amikor felengedik.
A gravitáció az egyik pozícióban segítheti a mozgást, míg egy másikban akadályozhatja azt.
Tehát az igazi kérdés a következővé válik:
Milyen erők hajtják a terméket az egyes pozíciókban, és hogyan adódnak át ezek az erők a lengéscsillapítóra?
Ezeknél a mechanizmusoknál a maximális nyomaték nem feltétlenül fordul elő vízszintes helyzetben.
Figyelembe kell venni a tényleges erőhatást és az átviteli viszonyt.
4. rész. A számított nyomaték használata
Mit jelent valójában a számított nyomaték?
Tegyük fel, hogy a számítás a következőt adja:
Maximális / Referencianyomaték ≈ 2 N·m
Most már tudjuk a hozzávetőleges nyomatéktartományt, amelyet meg kell vizsgálnunk.
De ez még mindig nem mondja meg pontosan, hogy melyik forgózsámolyt válasszuk.
A 2 N·m tartomány körül sok forgó lengéscsillapító lehet.
Különböző típusokba tartozhatnak, például tárcsás lengéscsillapítók, lapátos lengéscsillapítók, fogaskerék-lengéscsillapítók vagy hordólengéscsillapítók. Még ugyanazon lengéscsillapító-sorozaton belül is többféle nyomatékérték és modell állhat rendelkezésre.
A következő lépés ezen jelöltek szűrése olyan alapvető követelmények alapján, mint a csillapítás iránya, az, hogy egyirányú vagy kétirányú csillapításra van-e szükség, valamint a működési szög.
Még miután ezeket a követelményeket megerősítették, továbbra is több megfelelő csillapító is lehet.
Bizonyos esetekben a csillapító megfelelhet a szükséges nyomatéknak, csillapítási iránynak és működési szögnek, de a termék tényleges mozgása a beszerelés után még mindig nem kielégítő.
Miért?
Mivel egyetlen maximális nyomatékérték csak a referenciaponton mért nyomatékszintet mutatja meg. Nem írja le, hogy mi történik a teljes mozgás során.
A termék nyomatéka a pozíciótól függően változhat.
A lengéscsillapító nyomatéka a forgási sebességgel és a hőmérséklettel is változhat.
Ezért a következő lépés a nyomatékgörbe illesztésének vizsgálata, és annak megértése, hogy a termék gravitációs hatásgörbéje és a lengéscsillapító csillapítási nyomatékgörbéje jól együttműködik-e a mozgás során.
Tehát a nyomatékszámítás segít megtalálni a megfelelő nyomatéktartományt, de ez csak egy lépés a forgó zsalugáterek kiválasztásában.
